A kulturális papír olyan papírra vonatkozik, amelyet írásra és nyomtatásra használnak a kulturális ismeretek terjesztésére. Alkalmazásuk alapján a papírtermékek kulturális papírra, csomagolópapírra, háztartási papírra és speciális papírra oszthatók.
A kulturális papír elsősorban három kategóriába sorolható: bevonat nélküli nyomda- és írópapír, bevont nyomdapapír és újságpapír. A bevonat nélküli nyomda- és írópapír magában foglalja az ofszetnyomtató papírt és az írópapírt; bevont nyomdapapír főként művészi papírból (bevonatos papírból) áll; az újságpapírt pedig újságok és folyóiratok készítésére használják. Az ofszetnyomtató papír (közismert nevén "dupla{2}}ofszetpapír") a kulturális papír egyik fő típusa, amelyet széles körben használnak könyvekben, tankönyvekben és folyóiratokban. A kulturális papírok magas sima, fehér és fényes szabványokat követelnek meg, és meg kell felelniük a környezetvédelmi előírásoknak, például a „Termékek környezetvédelmi címkézésére vonatkozó műszaki követelmények-Cultural Paper” (HJ 410-2017). Gyártása olyan lépésekből áll, mint a nyersanyag-előkészítés, a cellulózgyártás, az alapanyag-előkészítés, a papírgyártás és a kikészítés. Ahogy az ipar az iparosodással párhuzamosan fejlődött, a piaci koncentráció nőtt, és néhány nagy papírgyártó „integrált erdészeti{9}pép-papír” üzleti modellt alkalmaz. 2025-ben a Shanghai Futures Exchange piacra dobta a világ első pénzügyi származékait a kulturális papírok számára: ofszet nyomdapapír határidős ügyleteket és opciókat.
A papír hazám négy nagy találmányának egyike; Történelmileg az ókori szövegekhez használt papírt a nyersanyagok alapján három típusba sorolták: kender-alapú, háncs-rost-alapú (kéreg-alapú) és bambusz-alapú papír. Az egyre szigorodó környezetvédelmi politikák közepette a modern kulturális papíripar a zöld, alacsony szén-dioxid-kibocsátású-és körforgásos fejlődés irányába fejlődik.